Az Európai Iskola és a szürrealizmus

Az idei szentendrei Art Capital kiállítássorozat egyik hazai vonatkozású eleme lesz a május 25-én a Ferenczy Múzeumban megnyíló "Magyar Szürrealizmus" nevet viselő tárlata. A szürrealizmus az első és a második világháború közötti időszak egyik legnagyobb hatású művészeti mozgalma volt, hazánkban is jelentős művészek tevékenykedtek ebben a műfajban, a stílust nemzetközi szinten is meghatározó műveket alkotva. A művészettörténészek a szürrealizmus aranykorához számítják az 1945 utáni közvetlen éveket, gondoljunk csak a párizsi 1947-es Nemzetközi Szürrealista Kiállításra. Hazánkban a háború végét követő koalíciós időkben tört ki az addig jobbára elfojtásra ítélt valódi művészeti önkifejezés a szó európai értelmében: megalakult az Európai Iskola, melynek számtalan szentendrei vonatkozása is volt. Habár csak három lobogó év adatott meg neki, ezalatt az idő alatt szélesre tárta a nemzetközi művészetre a hazai festészet addig, a háború miatt csak résre nyitott ablakát.

Az Európai Iskola nevű művészcsoportot Gegesi Kiss Pál orvosprofesszor és műgyűjtő, Kassák Lajos, Kállai Ernő, Mezei Árpád és Pán Imre műkritikusok alapították 1945. október 13-án. Céljuk a szürrealista és általában a modern stílusirányzatok ápolása volt, valamint a kapcsolatfelvétel és együttműködés a nyugat-európai és a kelet-közép-európai művészvilággal. Úgy vélték, végre lehetőség nyílik egy hangadó csoportba tömöríteni a progresszív magyar művészeket és ezzel lehetőség nyílik a háború után a modern európai művészet új tendenciáit bevezetni a hazai köztudatba, megteremtve ezzel egy új, virágzó képzőművészeti életet.

"Európa s a régi európai eszmény romokban hever... Az új Európa csak Nyugat és Kelet szintéziséből épülhet fel... Meg kell teremtenünk az élő európai iskolát, amely megfogalmazza az élet, ember, közösség új kapcsolatát!"¹

A második világháboró befejezésével az európai művészet - és tágabb értelemben az európai értelmiség - gondolkodásmódja megváltozott: mintha hirtelen mindenki egy kicsit felnőtt volna, elveszítve az ártatlanságát. Theodor Adorno német filozófus írta - mára hallhatatlanná vált - összegzését az elmúlt háborús évekről: "Auschwitz után verset írni barbárság!". Európa lakosainak szembe kellett nézniük nemcsak a múltjuk démonaival hanem önmagukkal is: nemcsak politikai és társadalmi megújulást kívántak, tisztázni akarták a kulturális örökséghez való viszonyukat és rájönni, hogyan léphetnek tovább. Ehhez a tabula rasa megteremtéséhez kívánt hozzájárulni az Európai Iskola is.

Az Európai Iskolát létrehozó művészek kifejezett szándéka volt folytatni a számukra példaképként tisztelt elődök munkásságát és céljait. Ahhoz, hogy összehangolhassák célkitűzéseiket, mely egy előremutató, szemléletformáló és társadalomépítő művészeti közösséget alkot, melynek súlya van a kulturális életben, szükség volt előremutató elődökre is: ezt Vajda Lajos művészetében és a Kassák Lajos által létrehozott Munka-kör tevékenységében találták meg.

A Vajda Lajos által - Korniss Dezsővel megkezdett, majd tőle eltávolodott - program, mely a népi (majd később az "ősi") formavilágot jelenítette meg, s mely egyben egyfajta megfogalmazása volt a baráti körében is megjelenő, kritikai baloldali attitűdjével, az Európai Iskola több művésze is magáénak vallotta, mint forrást és mint kiterjesztésre érdemes kiinduló alapot. Leginkább Korniss Dezső volt, aki - visszanyúlva a közös motívumfeltáró munkára - sikerrel szintetizálta azt a harmincas évek derekán deklarált "szentendrei programot", melynek köszönhetjük munkássága több főművét is (Korniss maga is lezártnak tekintette ezt a pályájára nézve, utána váltott az akciófestészetre, majd a hard edge képekre). Ha nem is ilyen egyértelműen, de Vajda Lajos művészete óriási befolyással volt Anna Margit és Szántó Piroska munkásságára (mely nem is volt csoda, tekintve hogy Szántó Piroska szinte bálványozta Vajdát és művészetét). A vajdai életmű egyébként szinte mindenkire hatással volt, gondoljunk Bálint Endre és Bán Béla szimbolizmusára, Jakovits József prehistorikus eredetű szürrealisztikus-nonfiguratív alkotásaira.

Mivel az Európai Iskola nem egy pontos művészeti irányzat mentén működött, hanem egy eszme védőernyője alatt munkálkodó, de művészileg egymástól külön utat járó alkotók csoportja volt, így az alkotások is eléggé heterogén képet mutatnak: Barcsay konstruktivista-geometrikus munkája épp úgy megfért Bokros Birman Dezső expresszionizmusával mint Vilt Tibor görcsös, aránytalan formájú figurái és Márffy Ödön fénytől átitatott, könnyed képei.

Az Európai Iskola Budapesten, az Üllői út 11. épületében bérelt helyiséget, hogy kiállításokat szervezhessen (a hagyomány ápolását érthetjük azon is, hogy ugyanebben az épületben volt az OMIKE - Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület - menzája is, ahol a szentendrei múltú alkotók először találkoztak). Ezeken a tárlatokon láthatóak voltak a modern francia művészet alkotásai (itt láthatta először a magyar közönség Paul Klee műveit, vagy a COBRA csoport alkotásait), a csoporton kívüli művészek tematikus kiállításai (pl. a cseh Skupina Ra szürrealista csoporté) éppúgy, mint a csoport tagjainak művei is. Az Európai Iskola munkássága nem merült ki azonban csak a festészetben: könyvsorozatot és elméleti periodikát indítottak, előadásokat szervezetek, a művészcsoport tagjain kívül vendégelőadókat is hívtak, például Hamvas Bélát, Kemény Katalint, Szentkuthy Miklóst.

A korábbi Horthy-korszak hivatalos művészeti világnézetéből való kitörés, a háború elnyomatása és pusztítása utáni lelkesedésből fakadó pezsgő optimizmus persze elméleti szinten jóval rózsásabb képet nyújtott, mint a gyakorlatban: jó példa erre annak a meghívónak a szövege, mely az alapítók világirodalmi és elméleti tárgyú előadásaira invitál. A meghívó alján az alábbi információ olvasható: "Elõadások után vita. Belépés díjtalan. Fűtött terem.". Ez utóbbi kitétel nyomatékosítására azért volt szükség, mert abban az időben Budapesten ez korántsem volt magától értetődő. Horváth Ágnes, az Európai Iskola kutatója az alábbi megjegyzést fűzi ennek a felhívásnak a szövegéhez: "A kortárs francia költészet és a fűtött terem – itt mindkettő vonzerőt kifejtő tényező. Fizikai és szellemi igények egyidejű kielégítésének lehetőségét hordozzák. És az emberi igényekét: az ember felmelegszik, ha másokkal együtt hallgat előadásokat."²

A múlt előrevitele, az örökség ápolása mellett leginkább a külföldi áramlatokhoz való kapcsolódás igénye jellemezte a csoport munkásságát, Mezei Árpádon, Martyn Ferencen, Rozsda Endrén és Bálint Endrén keresztül kapcsolatban álltak az akkori kortárs francia szürrealista művészettel. A Kassák által indított Dokumentum 1927-es megszűnése után a magyar művészeti élet elvesztette még azt a kevés kapcsolatát is a szürrealizmussal, amit addig magáénak tudhatott. Kissé megkésve, de éppen az Európai Iskola működésének, valamint Marcel Jean francia szürrealista festő és költő 1938–1945 közötti budapesti tartózkodásának eredményeképpen juthatott el a hazai művészközeg odáig, hogy a kortárs irányzatok közül a szürrealizmust is a megérdemelt helyén kezelhesse. Ez a franciás vonal lett később a meghatározó a csoport kiállításain, miutan a benne alkotó nonfiguratív művészek külön utat kerestek maguknak: a hirtelen nyílt lehetőség, hogy bármit ki lehet mondani és meg lehet festeni, a "végre szabadság!" lelkesedése hiúsította meg paradox módon az Európai Iskola számos tervét, és magának a szürrealista címkének a vállalását is.