„ ... akik nem hiszik el nekem Szentendrét, azok megvádolnak álmaim valótlanságával és azzal, hogy öregnek születtem... Szentendrén voltam fiatal, árnyékom még mindig ott lapul a hosszú házfalakon - legalább ezt higgyék el azok, akiknek bizonyára nem azt jelenti ez a város, amit számomra jelentett: életem, festészetem igaz tanúját és létrehozóját.”
Budapesten születtem 1976-ban, azóta is itt élek. Gyermekkorom meghatározó alakja és inspirációs forrása volt apai nagyanyám, Sereghy Mária, aki festőművészként, a hatvanas évektől kezdve Szentendrén élt. Gyermekként a nyarakat én is e kisvárosban töltöttem, ahol - talán a gyermekkor logikája alapján - összekapcsolódott bennem a nyár, a szabadság és a "körülöttem élő világ" felfedezése Szentendrével.
Nagyanyám gyermekkoromban tanított rajzolni, festeni, anatómiát magyarázott, átitatott a képzõmûvészet szeretetével. Formális oktatást nem kaptam, autodidakta módon váltam alkalmazott grafikussá (számomra a számítógép olyan, mint egy önálló identitással bíró ecset).
Képeim legtöbbje egyfajta tiszteletadásról vallanak gyermekkori nyaraim ikonikus városa, Szentendre - és tágabb otthonom, a Dunakanyar - előtt (mely már oly sok művészt megihletett előttem). Igyekszem műveimben szintetizálni azt a fajta XX. századi lírai konstruktivizmust, mely a legközelebb áll művészi látásmódomhoz, egyszersmind továbbgondolva a szentendrei iskola máig élő hagyományait is (Deim Pál mondta egyszer, hogy "szentendrei művész az, akinek a munkássága Szentendréhez köthető". Ilyen értelemben én is szentendrei művésznek vallom magam).
2019. február
Budapest, IX. kerület, Nehru part
2016. augusztus
Budapest XI. kerület, Bartók Béla út 37.
