"Írásban és szóban többször elsirattam a régi szemléletű szentendrei művészetet. Azt, hogy napjaink szentendrei, helyesebben szentendrei illetőségű festői nem a helyi látvány után festenek, hanem műtermükbe zárkózva kreálják életművüket. Nem baj, választás joga, de ezáltal elveszett egy vezérfonal, rendezési elv, amely évtizedeken át olyan jellemző volt a helyi piktúrára.
Most azonban itt vagyunk Galla Zoltán képei között, aki megcáfolja korábbi benyomásom. Látvány nyomán fest, felismerhető, topográfiailag beazonosítható szentendrei városképeket, bár a kompozíció logikája miatt, gyakran helyez el olyan képelemeket, amelyeknek összefüggés szerint a látványban nem ott a helye, de a festmény világában jó, hogy ott van. Ez azt is jelenti, hogy nem igazán aszerint dolgozik, ahogy az általa példaként említett Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, aki soha nem tett ilyent. Ők ti. véletlenül sem helyeztek el olyan motívumot a képben, amely nem volt ott látható, kivéve a bibliai jeleneteket, amelyeket előszeretettel komponáltak bele a szentendrei környezetbe. Lényegtelen: festői szabadság kérdése, hogy miként gazdálkodunk a látványelemekkel, mivel soványítjuk, vagy ellenkezőleg gazdagítjuk azokat. Egyébként szinte páratlan, hogy ezekre a festőkre mint példaképekre hivatkozik Zoltán. Persze ide sorolhatnánk Deim Pált, vagy Balogh Lászlót is, akik tapasztalhatóan hatást gyakoroltak képi világa kialakításához, egyéni hangjának megtalálásához, amely érett színvonalra jutott.
Itt jelenik meg igazként, hogy a minőség kitör az alkotóból. Igaz, hogy Zoltán sajátos technikai - mondjam azt századunkra jellemző korszerű eszközzel - a számítógéppel dolgozik. Mit nyert az alkalmazásával? Valami olyan képfelületi tisztaságot, amelyet a hagyományos módon dolgozó művészek nagy kínlódással értek el, bár roppant sokan törekedtek rá. Példákkal nem illusztrálom a dolgot, bár Kassáktól kezdve a modern geometrikus absztrakt festők egész sorát idézhetném emlékezetükbe.
Zoltán képi világa teljesen letisztult és nemcsak a technika alkalmazása miatt. Ez szemléleti kérdés, amely nemcsak a képein, de figurális alakjain is megmutatkozik. Ugyanakkor metafizikus képi világ az övé. Vannak előzményei, de fogalmam nincs arról, hogy ezek befolyásolták-e őt. Ti. városképei szeretetteljességük ellenére is távolságtartók, csupán a városi térfalak jelennek meg a maguk simaságával, és ebbe a környezetbe belesimulnak az emberi figurák is. És még egy. A festő úgy jeleníti meg a városrészleteket mintha nagy látószögű objektívvel pásztázna azokat. Minden tágasabb, minden objektum monumentálisabb, mint ahogy valójában van. Magyarázatát csak abban látom, hogy ő valamit megőrzött gyerekkora városra csodálkozásából, az akkor tapasztalt mértékekből, léptékekből.
Végezetül. Galla Zoltán festészetét érdekesnek tartom, őt magát tehetségesnek, tehát kívánom, hogy aggályok nélkül folytassa, amit elkezdett. Köszönöm figyelmüket és tekintsék megnyitottnak a kiállítást."
Tetszett az írás? Ossza meg!